"2011. január 31-én, 20 órakor fájdalmas búcsút vettünk szeretett Mayánktól, aki 8 és negyed évet élt le családunkban.
Az orvosi rendelőben örökre elaludt a kezünkben, a doktornő szerint már csak órái lettek volna valószinűleg,i gy nekünk kellett meghozni a döntést. Akkor már 4-dik napja egy falatot sem tudott enni, az utolsó napon már inni sem ivott.. Cukorbeteg volt már egy éve, a napi kétszeri inzulin adagolás ellenére sem sikerült a betegséget legyőzni, pedig mindent megpróbáltunk, sajnos az ő szervezete feladta, a cukorbetegség szövődményeinek "köszönhetően". Egy hónapja műtötték, nem volt bélmozgása, a műtét után 2 nappal úgy tünt rendbejön, evett is, újra volt kedve sétálni, játszani, aztán egyik napról a másikra visszaesett..újabb infúzió kúra, közben megfázott, antibiotikumok, egyéb gyógyszerek, és már csak feküdni volt ereje a drágámnak hol egyikünk, hol másikunk ölében. Fájdalmai nem voltak, azt mondta a doktornő ez egy "kómaszerű állapot". Mi egészen korán vettük észre a jelekből, hogy valami nem stimmel - sokat ivott, éjszaka bepisilt, amit azelőtt soha, nagyon falánk lett. Rögtön elvittük orvoshoz, ahol megállapitották, hogy cukorbeteg - amely csak inzulinnal kezelhető, plusz speciális cukorbeteg táppal, diétával, állandó vércukor szint ellenőrzéssel.
Élete első 2 hónapjától 8 és negyed éves utolsó percéig velünk volt, családunk megbecsült tagjaként, kisfiam nővéreként, az én "kislányomként", édesapám és édesanyám "unokájaként", a nagyi agyondédelgetett kicsikéjeként. Soha nem fogjuk elfelejteni mennyi mindenre tanított minket. Türelemre, összetartásra és rengeteg szeretetre, kitartásra. Soha nem fogom elfelejteni ahogyan rámnézett és lefeküdt az orvosi rendelő asztalára. Bár próbáltam erősnek tűnni hogy Ő ne lássa, de potyogtak a könnyeim. Feltette utolsó erejével a kis mancsát a kezemre, mintha ő vigasztalna, hogy ugyan már, csak az hal meg, akinek az emlékét nem tartják ébren, és hogy Ő ugyanaz, aki féléves korában kitörve a szobából átugrotta a feldíszitett karácsonyi asztalt és egyetlen tányért, díszt sem sodort le a nagy ugrása közben, és aki minden macskát elkergetett, egészen addig, amig egy fekete cica meg nem szeliditette, de csak akkor játszott vele, ha mi nem láttuk.És ugyanaz a foxi, aki az udvarló huskyt mérgesen elkergette, és imádta a mozzarellát, utálta a kutyaruhát, és a kocsiban önállóan választott zenét:))
Kertünkben nyugszik, kedvenc játékaival együtt. Szeretett kis bolondos manónk, Maya, soha nem fogunk elfelejteni. Köszönjük, hogy megmutattad, hogy kutya nélkül lehet élni, de minek? Most tudjuk igazán, hogy nem vagy köztünk, mit is jelent ez.
Legyen neked könnyű a föld, velünk leszel, amig élünk."
________
Cuba
____________
Békés
"Szintén el kellett altatniuk Békést, akinek már volt is gazdijelöltje Érden. Ő harapós, félős volt, hónapokkal ezelőtt kivitték az egyetlen ideigleneshez, bíztak benne, hogy fokozatosan megnyugszik, bizalommal lesz az ember iránt. Sajnos nem sikerült, megint megharapta az ideiglenesét is. "
______________
Boldizsár
"Nagyon szomorú híreket kaptunk Erikától, a békési állatvédőtől.(2009.07.08.)
Szívem csücske Boldizsárt el kellett altatni, másik 4 kutyával együtt. A gyepin 6 kennel van, ők már hosszú hetek óta benn voltak, idősebbek, senkinek nem kell arrafelé kutya."
_________
Zénó foxi
Zénó ideiglenes befogadójának 2009. 01. 09-i üzenete
IN MEMORIAM ZÉNÓ
"Mélységes bánat önti el a szívemet, hogy az emberek hogy tudnak ilyen szívtelenek és kegyetlenek lenni!!
Zénó egy egészséges, vidám és végtelenül kedves, problémamentes öregúr volt. Egyetlen bűne, hogy élőlény és így enni kér, sétálni kell vinni. Hogyan képes valaki eldobni azt, aki szereti, a társa.
Zénónak egyetlen dologra lett volna szüksége a szereteten kívül, egy meleg szobára, ahol egész nap pihenhetett volna és csak a dolgát végezni kell kimennie.
Én ezt az egyet nem tudtam neki biztosítani és ez az életébe került.
Tegnap este mikor hazamentem nem jött ki a házból, bent kucorgott és aludt-- immár végleg.
Hiába aludt nálam estétől reggelig ágyon, a napközbeni -13C-ot nem bírta a kis szervezete, feladta a keringése.
Nem tudok én egyedül minden életet megmenteni, már nincs miről lemondanom, nincs mit feláldoznom. A szívem szakad meg érte."
Zénót előzőleg örökbefogadója elhagyta, miután megtaláltuk, pár nap múlva leadta egy klinikán. Néhány nap múlva pedig egy Beagle-vel jelent meg a gyepmesteri telepen.
_____________
Foxi Úr
Az újpesten talált foxika gerincsérülése miatt menthetetlen volt :(
__________________________________
_______________
Gusztit egy autó ütötte el, majd a tettes otthagyta az út szélén...(XVII.kerület)
_____________
Jerry
Egy kedves fórumtársunk foxiját egy autó ütötte el. A szeleburdi kutya kirohant az útra a kapun. Mindenki nagyon vigyázzon a kutyájára!
________________
Tappancs foxi élt: 12 évet
(2007. június 14.)
Idézet a gazdi leveléből
„Ő Tappancs kutyám, jún.14-én halt meg.
Utolsó két évében cukorbeteg volt, naponta kétszer inzulinozni kellett.Természetesen ez nem gátolta a mozgásban,később viszont ennek következtében hályog nőtt a szemén, ami miatt megvakult(csak foltokat/fényeket látott.
Úgy voltunk vele, hogy addig nem altatjuk el, míg olyan állapotba nem kerül, hogy nem tud már mozogni, stb.
Amikor kiderült, hogy cukorbeteg(egyik karácsonykor bekómázott),minden ismerős, rokon,barát azzal jött, hogy el kell altatni. Ez nekem nagyon, de nagyon rosszul esett, hogy emberek így gondolkodnak, hogy ha beteg lesz a kutya,már nem kell,nincs szükség rá...sztem meg igenis gondoskodni kell!!!
Mindennek ellenére, még igy betegesen is jókedélyű öreglány volt,kergette a macskákat,de legjobban a lufit imádta, szabály szerint őrjöngött, amikor lufit látott:)halála előtt 2 nappal tépte szét az utolsót(még akkor nem is sejtettük, hogy pár nap múlva már nem lesz velünk...)
Utolsó napjaiban elég rossz volt a kedve, nem akart enni, végül már inni sem.Emiatt lezuhant a vércukra, megint a hipoglikámiás sokk szélén állt.Rángógörcsei voltak,hátsó két lábát nem tudta terhelni(mint utóbb kiderült az ágyéki csigolyáknál volt meszesedés, ami a hátsó lábakhoz futó ideget nyomta).Az állatorvos azt mondta előtte való napokban, hogy szerinte nincs elhullási állapotban.Ezért még reménykedtünk...
De már nem hegyezte a kis fülét amikor a nevén szólítottuk,utolsó nap pedig leállt a veséje is...Egy csütörtök délután történt, amikor visszavittük az orvoshoz elkeseredve, aki mondta, hoyg az infúziót megpróbálhatjuk, de az már csak a szenvedését hosszabbítaná meg.
Úgy döntöttünk,hogy elérkezett az ő ideje, akárhogy is fáj,el kell engednünk...a telkünkön temettük el a kis pokrócával.Imádta a diót,mellétettünk 12db-ot (mivel ennyi idős volt)Most egy levendulabokor van a kis sírján...
Össze is szedtem az utcán 2 kóbor kutyát, mind a kettő kölyök volt.Aztán az egyik elszökött, a másiknak meg találtam gazdit...
és akkor jött Csoki...
Már említettem, hogy pont két hónapja, aug.14 én volt, hogy Tapi meghalt, és akkor, pont aznap kaptam a telefont, hogy kis foxik eladók, és amikor kiderült,hogy a rokona, úgy gondoltam, hogy ez biztos nem véletlen, ez lehet a jel!!!!Lehet ő született benne újra...ki tudja....
Bár Tapit semmi kutya nem pótolhathja, de Csokikámat a világ minden kincséért sem adnám oda!!!!!!!!!!
AJÁNLOM AZ OLDALT
"2011. január 31-én, 20 órakor fájdalmas búcsút vettünk szeretett Mayánktól, aki 8 és negyed évet élt le családunkban.
